Pszichológia Blog

Tisztelt Blogteresek!

Azok akik rendszeresen olvasták a bejegyzéseimet nyilván észrevették, hogy az utóbbi időben nem frissült a blog. Ennek elsősorban az az oka, hogy úgy döntöttem, hogy haladok a trendekkel (annak ellenére, hogy a blogtert nagyon kedveltem) és átköltöztettem a blogomat a http://pszichoblog.blog.hu címre, hogy több emberhez is eljussanak az irományaim.

Az is egy fontos fejlemény, hogy a tegnap indult vadonatúj életmódmagazin hasábjain (blog menüpont alatt) is megjelennek az írásaim, így ott is tudjátok követni a blogot, illetve ott is tudtok kommenteket hozzáfűzni. Ez az új honlap nem más mint a napidoktor.hu és a blog pedig itt érhető el.

Így hát remélem, hogy akik eddig is örömüket lelték a pszichológia érdekességeiben azok továbbra is velem tartanak és követni fogják a bejegyzéseimet a két forrás valamelyikén.

Üdvözlettel,

A blogger :)

Figyelmetekbe ajánlanék egy remek cikket az indexről ami eredetileg itt érhető el. Viszonylag jól leírják Freud tevékenységét és életét. Persze itt egy olyan gigantikus gondolkodóról, pszichológusról, filozófusról van szó akiről több könyvnyit lehetne írni (és írnak is). Ő bizony a pszichológia kikerülhetetlen alakja, és annak ellenére, hogy sokan vitatják a módszereit és elméleteit mindenképpen oriási benyomást gyakorolt a 20. század gondolkodására és azóta is oriási hatással van a pszichológiára és egyéb tudományokra. Ő egy olyan ember akinek az esetében - akárhányszor is hallok róla - mindig ledöbbenek, hogy mennyire összetett, szerteágazó és zseniális gondolatai, elméletei, gyakorlata és kutatásai voltak.

A többit a cikkben...

Nem rég elég érdekes cikket olvastam brit pszicháterekről.. A lényeget talán úgy foglalnám össze, hogy néhányan remek ürügyet találtak arra, hogy munkaidőben egész nap World of Warcraftozhassanak. :) Azt találták ki ugyanis, hogy a játékfüggőket a játékon belülről, WoW karakterekként fogják elérni és talán kezelni is (?). Igencsak kifacsart ötlet aminek szerintem nem sok foganatja lesz a jövőben, de azért egy próbát megér és biztosan remek szórakozás lesz egész nap játszani ezzel az addiktív online játékkal a szent cél érdekében. Aztán a végén ki tudja, lehet, hogy egymást fogják kezelni :)

Amint arról már írtam az Emberi Játszmákkal kapcsolatos bejegyzésemben, Eric Berne és az általa megalkotott tranzakcióanalízis úgy tartja, hogy a játszmák során az ember a tudatosság

án kívül egy bizonyos törvényszerűség, játszmaképlet alapján alakítja életét, hogy újra és újra abba a helyzetbe kerüljön, melyből bizonyos nyeresége származhat. A sorskönyv ennek a gondolatmenetnek a folytatása, hiszen itt gyakorlatilag arról van szó, hogy tudatosságunkon kívül, a kialakuló világképünk alapján, illetve a környezetünk ingereire reagálva már gyermekkorunkban úgymond peredesztináljuk magunkat egy bizonyos életútra, sorsra...

„Vihart kavart a Rorschach-ábrák közlése” Ez a remek cím található az index címlapján ma reggel óta. Azon kívül, hogy az index (gondolom) a legolvasottabb hazai internetes médiumként közzétette a pszichológusok által nagy becsben tartott, számos kutatás, vizsgálat, diagnosztikai eljárás alapját képező Rorschach teszt ábráit, melyet még a pszichológusok között sem használhat akárki akármikor ez egy remek lehetőség, hogy az index „populista” szenzációhajhász szutyokmédium szintre süllyedéséről is megosszam a gondolataimat (bár ez kicsit eltér a blog témájától).

Lassan 40 éve annak, hogy a kaliforniai Stanford Egyetem tanára, Philip G. Zimbardo elvégezte hírhedt börtönkísérletét, amelybe máig beleborzong minden jó érzésű ember, amikor először hall róla. Zimbardo ugyanis azt állítja, hogy néhány nap alatt sikerült bebizonyítania, hogy az ember állat, pontosabban hogy az emberek többsége bizonyos szituációba helyezve bármire képes, függetlenül erkölcseitől, személyes meggyőződésétől és értékrendjétől. Hogy valóban igaz-e ez a tézis, sokan vitatják, az viszont kétségtelen, hogy Zimbardónak viszonylag egyszerű eszközökkel sikerült napok alatt a végletekig lealjasítania néhány teljesen átlagos kaliforniai egyetemistát....

Psychogalaxy néven indult 2008 márciusában az az internetes szociális oldal, melyet a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság és a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológia Intézete közösen indított. Ahhoz képest, hogy oriási siker lett, és a média is egy időben tele volt a témával úgy veszem észre, hogy sokan még nem ismerik az oldalt, ami szerintem a lehető legjobb internetes eszköz ma Magyarországon némi önismerethez. Íme néhány fontos információ és kutatási eredmény.

Néhány szót szeretnék írni a pozitív pszichológiáról általában. Később majd egy kicsit mélyebben is szeretnék belemenni a témába, de fontos egy picit foglalkozni a témával. Ahhoz képest, hogy mennyire fontos, ez egy hihetetlenül fiatal tudományág. Az utóbbi 1-2 évtizedben kezdtek el igazából a másik irányból közelíteni a pszichológia felé. Ez az oldal nem más mint a boldogság, ahelyett, hogy a betegségekkel és problémákkal foglalkoznánk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az eddigi pszichológiai kutatások és irányzatok semmit sem érnének, hanem pont az ellenkezőjét. A pszichológia eljutott arra a szintre, hogy újabb területeket is meghódítson. Technikailag és elméleti szempontból is eljutottak oda a pszichológusok, kutatók, hogy valóban bizonyítani, és értelmesen kutatni tudják a boldogság okait, tényezőit és hatásait az emberre. Természetesen rengeteg recept van erre már nagyon régóta. Gondoljunk csak a vallásokra, vagy a rengeteg tréningcégre, illetve a személyiségfejlesztő irodalom szerteágazó mivoltára. Itt az a különbség, hogy itt nem szimplán személyes tapasztalatok alapján következtetnek bizonyos „boldogságelvekre” a kutatók, hanem valóban komoly fiziológiai és lelki vizsgálatokat végezve célirányosan próbálják megmagyarázni a boldogság fogalmát, és annak okait. Ez egy igencsak vitatott terület, és nagyon régóta nem tudnak mit kezdeni vele. Most viszont van egy világméretű mozgalom, megmozdulás, mely felkeltette a pszichológusok, tudósok figyelmét, és azt gondolom, hogy oriási eredményeket fog felmutatni az elkövetkező évtizedekben.

A tudósok és a kutatók számára a boldogság mindig is zavaros fogalom volt. Mert ugye, hogyan is lehetne a boldogságot egzakt módon kifejezni? Reméljük, a választ hamarosan megkapjuk mondjuk a pozitív pszichológiától. A pozitív pszichológiával foglalkozók, vagyis a pozitív pszichológusok, azt állítják, hogy a hagyományos pszichológia túlságosan sokat foglalkozik az emberi psziché sötét oldalával, a betegségekkel, rendellenességekkel, ahelyett, hogy a normál életmódot állítaná helyre.

Dr. Martin Seligman, a Pennsylvaniai Egyetem pszichológiai tanszékének professzora jelentette ki először, hogy a hiányállapotok kezelése – betegségek, problémás helyzetek, cégek és emberek gyengeségei  – mellett a pszichológiának a pozitív állapotok kutatására is fókuszálnia kell, hogy olyan eszközöket adjon az emberek kezébe, amelyekkel mindenki ki tudja hozni magából a maximumot. Seligman kezdeményezéséből született a Pozitív Pszichológia mozgalom, amely idén Philadelphiában tartotta első világkongresszusát. Június 18-21 között 72 országból mintegy 1500 kutató és gyakorló szakember érkezett a találkozóra ahova olyan nagy elméket hívtak meg, mint például Ed Diener vagy Csíkszentmihályi Mihály. Az Illinois Egyetemen pszichológia professzor Diener a társadalmi kapcsolatok fontosságára helyezi a hangsúlyt a depresszió elleni küzdelemben. Csíkszentmihályit pedig az „áramlat” elmélet megalkotójaként ismerhetjük.

A pozitív pszichológia egyik célja, hogy tudományos eszközökkel vizsgálja a pozitív érzelmek  – boldogság, hála, elégedettség  – szerepét a sikeres életvitelben. Emellett azokat a módszereket igyekszik kidolgozni, amelyekkel tanítani lehet ezek előfordulási gyakoriságának növelését.

A kutatás második fő területe a karaktervonások, személyes erősségek azonosítása. Az elmúlt évek munkájának köszönhetően mára a szakemberek kidolgozták a személyes erősségek katalógusát, melyekbe olyan alapképességeket soroltak, mint például a vezetői készség, a megbocsátás képessége, a humor vagy a közösségi szellem. Teszteket, kérdőíveket fejlesztettek ki, amelyekkel azonosítani lehet, hogy ki, milyen személyes erősségekkel rendelkezik alapadottságként. Bebizonyították, hogy sokkal sikeresebbek leszünk, ha meglévő adottságaink fejlesztésével foglalkozunk, mintha a hiányzó erősségek pótlásába fektetünk energiát.

A pozitív pszichológia kutatásai még nem hoztak igazán sok eredményt, tekintve, hogy egy körülbelül 10 éves irányzatról van szó. Jelenleg is folyamatosan zajlanak a kutatások,. Persze a nagy elméletalkotók már rendelkeznek komoly eredményekkel, melyeket könyveikben el is olvashatunk. Gondolok itt például a világsiker Flow című könyvre (erről még külön posztban fogok írni), melynek a már említett amerikában élő magyar származású pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály a szerzője. Nagyon sok kutatás folyik, még ún. „boldogság-hormonokat” is azonosítanak, boldog embereket vizsgálnak meg, és a boldogságot mint jelenséget is kutatják, de a válaszokat még nem találták meg minden kérdésre.

Íme néhány gondoloat Martin Seligmantől a témával kapcsolatban:

Amint valamilyen új eredményről  olvasok valahol, azt biztosan a blogon közzé fogom tenni. Egyelőre az egyik érdekes fiziológiai terület amivel kapcsolatban már elegendő bizonyíték létezik kerül sorra. Ez nem más mint a„prefrontális kéreg” nevezetű agyi terület, ami a homlokunk mögött helyezkedik el. Ez a kicsinyke terület egyben a személyiség, a hangulat és az érzelmi memória központja is, és most úgy látszik, hogy a boldogságérzet is ehhez kapcsolható. Daniel Gilbert, a Harvard Egyetem pszichológia-professzora szerint a prefrontális kéreg egy „élmény-szimulátor”, az agynak egy olyan része, amely átengedi magát a képzeletünk utazásainak, amely ún. „szintetikus boldogságot” alkot. Nagyobb embercsoportok vizsgálatakor (Nicholas Christakis and James H. Fowler kísérleteiben) azt találták, hogy az egyes ember boldogsága nagymértékben függ attól, hogy a velük közvetlen kapcsolatban álló emberek mennyire boldogok. Ez azt mutatja, hogy a boldogság, mint ahogyan az egészség is, egy közösségi jelenség.

A pszichodráma egy csoportpszichoterápiás módszer, melyet J. L. Moreno dolgozott ki a század első felében és Mérei Ferenc honosított meg Magyarországon a ’70-es években. A pszichodráma módszere a terápiás folyamat fókuszába nem elsősorban az egyént, hanem az egyénekből összetevődött csoportot helyezi, és a szavak elsődlegességével szemben a cselekvés jelentőségét hangsúlyozza...

A hipochondriáról röviden

A hipochondriás betegek ugrásszerű készenlétben figyelik testük minden rezdülését, hajlamosak szervezetük jelzéseit túlértékelni, felnagyítani, általában halálos betegségre gyanakodva, aggodalmak közepette keresik vélt betegségük okait, értelmezik tüneteiket. Egy-egy újságcikk, hír, film erősítheti betegségtudatukat, melynek nyomán még inkább bizonyítottnak érzik problémájukat. 1993-ban a Philadelphia című film bemutatása után például jelentősen megnőtt az AIDS-ben szenvedő képzelt betegek száma....

Örömmel vettem, hogy a multkori játszmás bejegyzést ilyen érdekesnek találtátok. ahogy igértem most itt a folytatás (persze a teljesség igénye nélkül). A tranzakciókról és a játszmákról általában írnék pár szót, egy szerintem különösen szemléletes példával. Terveim szerint persze lesz még folytatás is...

A Tranzakciók:Az emberi interakciók tranzakciókból állnak. Minden tranzakciónak két része van: az inger és a válasz. Az egyes tranzakciók általában egy nagyobb készletbe tartoznak. Néhány ezek közül a tranzakcionális sorozatok vagy készletek közül lehet direkt, produktív és egészséges, de lehet indirekt, destruktív és egészségtelen is. Berne kiegészítő, keresztezett és rejtett tranzakciókról beszél.

A rejtett tranzakciók esetében ugyanazon időben két üzenetet küldünk. Az egyik ezek közül nyílt vagy társadalmi szintű üzenet, a másik pedig rejtett vagy pszichológiai szintű üzenet. Ez lesz az, ami a játszmák alapjául szolgál

A játszma  tehát kiegészítő, rejtett tranzakciók folyamatos sorozata, amely pontosan meghatározott, előre látható kimenetel felé halad. Leíró módon: nemegyszer ismétlődésekbe bocsátkozó, a felszínen hitelt érdemlő, rejtett indítékú tranzakciók ismétlődő készlete. Köznapibb nyelven: csapdás vagy "trükkös" lépések sorozata. A játszmákat két fő ismertetőjegy világosan elkülöníti az eljárásoktól, a rituáléktól és az időtöltésektől: 1. a rejtett jelleg és 2. a nyereség. Az eljárások lehetnek sikeresek, a rituálék hatékonyak, az időtöltések hasznot hajtók, de meghatározásánál fogva mind a három nyílt; járhatnak versengéssel, de sohasem konfliktussal, a befejezés lehet feltűnést keltő, de sohasem drámai. Ezzel szemben minden játszma alapvetően tisztességtelen, kimenetele pedig nem csupán izgalmas, hanem drámai jellegű. A játszmák alapvető jellegzetessége, hogy bennük a sztrókok cseréje rejtett, kerülő úton történik. A játszma a tranzakciók visszatérő sorozata, van kezdete, közepe, vége, és van haszna. A játszmák haszna egyszerűen megfogalmazva az a rejtett nyereség, mely motiválja a játékosokat a részvételre..

A Játszmák általános képlete: Horog + Gyenge pont = Válasz -› Átkapcsolás -› Szembesülés -› Kiegyenlítés, azaz H + Gy = V -› Á -› Sz -› K

Berne a játszmákat kétféle módon definiálta:

1. „Ha valami illeszkedik ebbe a képletbe, az játszma, és ha valami nem illeszkedik, az nem játszma.“

2. „A játszma titkos tranzakciók sora egy gyenge ponttal, amely általában egy jól rejtett, de jól körülhatárolható kiegyenlítéshez vezet.“

Mint láthatjuk az első változat az átkapcsolásra és a szembesülésre mint a játszma alapvonásaira hivatkozik. A második (egyébként ez a korábbi) definícióban ez nem így van. A pszichológiai játszma előre meghatározott szabályok szerint folyik.

Játszmák alapvető vonásai:

-A játszmák ismétlődnek

-A játszmákat Felnőtt tudatosság nélkül játsszák.

-A játszmák mindig azzal végződnek, hogy a játékosok helyettesítő érzelmeket tapasztalnak meg.

-A játszmák velejárója, hogy a játékosok között rejtett tranzakció történik.            

-A játszmák mindig magukban foglalják a meglepetés vagy zavar momentumát.

Ki is ragadnék egy példát a könyvből, hogy kicsit szemléltessem ezt az elméletet:

A „Ha te nem lennél“ játszma:

“Fehérné arról panaszkodott, hogy férje erősen korlátozza társadalmi tevékenységében, és ezért sohasem tanult meg táncolni. A pszichiátriai kezelés változásokat idézett elő attitűdjében, ennek következtében férje veszített magabiztosságából és elnézőbb lett. Fehérné most már szabadon kiszélesíthette működési terepét. Tánctanfolyamra iratkozott be, és ekkor, legnagyobb kétségbeesésére rájött, hogy betegesen fél a táncparkettől: fel kellett hagynia tervével.

Ez és még néhány hasonló jellegű szerencsétlen kaland lemeztelenítette házassága szerkezetének néhány fontos alkatelemét. Számos kérője közül egy uralkodni vágyó férfit választott ki férjül. Ezzel olyan helyzetbe hozta magát, hogy elpanaszolhatta: "ha ő nem lenne", mindenféle dolgot csinálhatna. Barátnői közül is többnek uralkodni vágyó férje volt, és amikor délelőtt összeültek egy kis kávézásra, idejük zömét a "Ha ő nem lenne" játszására fordították.

Kiderült azonban, hogy - panaszaival ellentétben - férje voltaképpen szolgálatot tett neki, amikor eltiltotta attól, amitől a lelke mélyén félt; azzal, hogy akadályozta a feleségét valamiben, valójában megkímélte attól, hogy tudatára ébredjen félelmeinek. A Fehérnében lakozó Gyermek, részben ezért, ravasz módon ilyenfajta férjet választott magának.

De még más egyébről is szó volt. A férj tilalmai és a feleség panaszai gyakran veszekedéshez vezettek, és ennek következtében szexuális életük erősen megromlott. A férj, bűntudatból, gyakran érkezett soron kívüli ajándékokkal; amikor több szabadságot adott az asszonynak, az ajándékok szegényesebbek és ritkábbak lettek. Feleség és férj kevés közös témát talált a háztartási gondokon és a gyerekeken kívül, így a veszekedések fontos eseménnyé nőttek; inkább csak ilyen alkalmakkor zajlott le közöttük több, mint felszínes beszélgetés. Az asszony számára a házasélet mindenesetre bebizonyította azt, amit mindig is állított, nevezetesen, hogy minden férfi fösvény és zsarnok. Mint kiderült, attitűdje egy bizonyos korábbi éberálommal függött össze - azzal, hogy megerőszakolják -, és ez éveken át nem hagyta nyugodni.”

Azthiszem így már sokkal egyértelműbb minden. A következő bejegyzésben valószínűleg le fogom írni ennek a játszmának a részletes elemzését szintén a könyv alapján, hogy egy kicsit lássuk, hogy mennyire mély dolgokat lehet kibontani ebből a szituációból, és, hogy rengeteg tanulság van benne.

Eric Berne és az Emberi Játszmák c. könyv: Gyakorlatilag ez volt az a könyv ami az igazi áttörést meghozta Berne életében. Ő amúgy pszichoanalitikusként kezdte pályafutását, de aztán különböző okokból kifolyólag egy saját módszeren kezdett el doglozni, és otthagyta az iskolát. Az ember játszmákat elsősorban a szakmabelieknek szánta, mint segédkönyvet, de olvasmányos megfogalmazása és könnyen érthetősége miatt (saját és kiadója legnagyobb meglepetésére) a laikus közönség körében is nagy sikerre és általános ismertségre tett szert, napjainkra pedig a legismertebb pszichológiai könyvek egyike. Oriási siker lett, és azt hiszem, hogy valóban olyan dolgokat tartalmaz, ami mindannyiunk életében hasznos lehet. Személyszerint én amióta elolvastam teljesen máshogy tekintek az eddig kissé furcsának tűnő emberi kapcsoaltaimra, és ami mégfontosabb: a saját működésemre....

A játszma gyakorlatilag a társas interakciók jellegzetesen visszatérő sorozata, van kezdete, közepe vége, és van haszna. A játszmák haszna az a rejtett nyereség, mely motiválja a játékosokat a részvételre. A szereplők általában állandóak (legalábbis a főszereplő biztosan), és ezeket a játszmákat nyilván tudatosságunkon kívül folytatjuk le. Legtöbben benne vagyunk egy csomó játszmában, csak éppen fogalmunk sincs róla. Van valaki aki észrevette már, hogy vele mindig ugyanaz a rossz dolog történik? Elképzelhető, hogy valamilyen játszmában van benne, amit ő irányít, és bizony ha tudatosítaná, akkor ki is tudna lépni belőle. Persze az is igaz, hogy nem véletlenül alakítjuk ki a játszmáinkat. Mint említettem a játszmának van bizonyos haszna, amivel bebiztosítjuk a pozíciónkat, és bizonyos szempontból kielégülést nyerünk általa, mégha úgy is tűnik racionálisan nézve, hogy valami szörnyűség történt már megint. Na de erről majd később írok még. Első körben a Berne által kifejlesztett Tranzakciónalízisnek (ez ma már egy külön pszichológiai iskola, rövidítve: TA) a legalapvetőbb elméletéről, az ún. énállapot modellről írnék pár szót...

Énállapot:A TA legalapvetőbb tétele, hogy minden emberben több ún. énállapot lakozik. A TA megkülönbözteti az énállapotok strukturális és funkcionális elemzését. Az emberek három, specifikus énállapotban -Szülői, Gyermeki vagy Felnőtt- léphetnek interakcióba egymással. Minden énállapotra sajátos gondolkodás, érzések és viselkedés jellemző. Cselekvéseink mindig e három énállapot valamelyikében történnek. 

Az énállapot személyiségmodell három részből áll:               

1. Szülői én-állapot (Parent): Viselkedések, gondolatok és érzések, amelyeket szülőkről és szülő-figurákról másolunk.

2. Felmőtt én-állapot (Adult): Viselkedések, gondolatok és érzések, amelyek közvetlen reakciók az itt és most-ra.

3. Gyermeki én-állapot (Child): Viselkedések, gondolatok és érzések, amelyek a gyermekkoriak újrajátszásai.

1. Ha valaki Szülői énállapotban van, úgy érez, gondolkodik, cselekszik, mint szülőfigurái. Mérlegelés nélkül dönti el, hogyan kell reagálni egy helyzetben, mi helyes vagy helytelen, hogyan kellene élni az embereknek. A Szülői bírálhat valamit pozitívan vagy negatívan, lehet ellenőrző vagy támogató. Amikor a Szülői elítélő, Kritikus Szülőinek hívjuk. A Gondoskodó Szülői támogató

2.  A felnőtt énállapotban lévő személy a humán számítógéphez hasonlóan működik. Adatokkal dolgozik, gyűjti, tárolja, használja azokat, logikai alapú program szerint hoz döntéseket. Amikor valaki a Felnőtt énállapotban logikai gondolkodást használ probléma-megoldáshoz, biztos abban, hogy Gyermeki vagy Szülői énállapotai nem szennnyezik be a folyamatot. Ebből az a következtetés adódhat, hogy az érzelmek nem fontosak, pedig ez csak annyit jelent, hogy ha racionálisak és logikusak akarunk lenni, érzelmeinket ilyen esetben el kell határolnunk magunktól. Ez nem jelenti azt, hogy mindig a legjobb racionálisnak és érzelemmentesnek lenni. Valójában, ahogy a kizárólagosan Szülői hiányosan működő emberi lényt hoz létre, a kizárólagosan Felnőttnek is hasonló gyengítő hatása van az emberekre. Érett embernek vagy felnőttnek lenni nem ugyanaz, mint a Felnőtt énállapotban lenni. Kisgyerekek is lehetnek Felnőtt énállapotban és megfelelően felnevelt felnőttek is használják Szülői és Gyermeki énállapotaikat. 

3. Amikor gyermeki énállapotban vagyunk, úgy viselkedünk, mint az a gyermek, aki egykor voltunk. Nem csak úgy cselekszünk, de úgy érzünk, hallunk, látunk és reagálunk, mint gyerek. Az énállapotok nem csupán szerepek, hanem teljesen átélt létállapotok is. Három fajtáját különböztetjük meg. Ezek a szabad, az alkalmazkodó és a lázadó gyermeki. A Gyermekiben megvan minden érzelem, így a szeretet, félelem, harag, öröm, szomorúság, szégyen stb. A Gyermekit gyakran tartják a problémák forrásának én-központúsága, emocionalitása, ereje miatt, s mert elutasítja a felnőttséggel járó korlátozásokat. A szabad gyermeki énállapot különösen jellemző az alkotó művészekre is, akik gyakorlatilag e folyamat  közben egy külön álomvilágban élnek, és teljesen kizárják a valóságot, a környező ingereket, és csak a kreativitásukat használják, és egy szabályok nélküli valóságot élnek meg. 

Ezek az énállapotok természetesen folyamatosan váltakoznak mindenkiben, nem állandósult személyíségtípusokról van szó, hanem bizonyos társas helyzetekben való reakciók osztályozásáról. Például amikor valaki egy hivatalos ügyet próbál meg elintézni, mondjuk felhív egy ügyintézőt a bankban, akkor nyilván egy felnőtt-felnőtt tranzakció zajlik le. Viszont ha éppen valamit igazságtalannak érez a személy, akkor gyakran idegességében átvált mondjuk a lázadó gyermekibe és elkezd panaszkodni, üvöltözik az ügyintézővel, elküldi a francba az egész céget, és végül lecsapja a telefont... ismerős ez valakinek? 

Terveim szerint majd egy kicsit részletesebben is belemegyek a témába 1-2 további bejegyzés során. Addigis nagyon javaslom mindenkinek Eric Berne összes könyvét, de különösen az Emberi játszmákat, és a Sorskönyv címűt. Legközelebb írok az emberi játszmákról is egy kicsit...

A hipnózás általában, és a tévhitek

A hipnózis sokak szemében még ma is valamiféle misztikus jelenség, vagy a "felvilágosultabbak" egyszerűen szélhámosságnak tekintik. Ez utóbbi nézet finomított és tudományosított változata szerint a hipnotikus jelenségek valójában szerepjátszás, a "hipnotizált" ember igyekszik megfelelni a hipnotizőr elvárásainak.

A hipnotikus állapot vagy transz nem más mint egy mély relaxációs állapot, amely során a figyelem erőteljesen összpontosul. Amikor annyira koncentrálsz egy cselekvésre, hogy a külső zajok nem zavarnak meg, akkor enyhe hipnózisban vagy. Ha például úgy jutsz el a házadtól a megállóig, hogy nem emlékszel az útra, vagy egy könyvben annyira elmélyülsz, hogy nem hallod, ha szólítanak, akkor máris megtapasztaltad a hipnózis egy enyhébb formáját...

A hipnotikus állapotot mindenki átéli amikor az elalvás vagy a felébredés határán van, amikor nem alszik, de nem is egészen éber (hipnagóg állapotnak is nevezik). Hipnózis során tehát nem alszik az ember, sőt, igencsak éber állapotban van.  A tudatunk mindig tisztában van azzal, hogy mit élünk át, és függetlenül attól, hogy mennyire mély a hipnotikus transz, képes kommentálni, kritizálni vagy cenzúrázni az átélteket, és képes dialógust folytatni a hipnotizőrrel.

Attól függően, hogy kinek melyik érzékszerve a domináns, az illetőnek túlnyomóan vizuális élményekben lehet része, vagy inkább érzéseket érez, de az is előfordul, hogy valaki többnyire szaglás vagy hallás útján éli át élményeit. Van, aki az eseményeket úgy szemléli, akárcsak egy filmet, és van, aki az egészet úgy éli át, mintha ő maga is egy filmszereplő lenne.

Az is egy téves elgondolás mely szerint bele lehet „ragadni” a hipnózisban.  Gyakorlatilag a hipnózis során akkor térünk vissza szokásos ébrenléti állapotodba, amikor akarunk, és ehhez nincs szükség a hipnotizőrre sem (habár segíteni tud ebben a folyamatban). Csakúgy, mint ahogy alvás után természetszerűen felébredünk, hipnózisból is előbb-utóbb fel fogunk ébredni. A legtöbb ami történhet az, hogy nem jön létre a transz vagy pedig bealszik a hipnotizált személy. természetesen az sem igaz, hogy ilyen állapotban a terapeuta bármit ki tudna szedni az emberből, amit az nem akar elmondani. Etikailag is megmaradnak a szabályok, a normák, és a titkok is rejtve maradnak, hiszen a hipnotizált személy teljes mértékben ura a helyzetnek. Akarata ellenére amúgy senki sem hipnotizálható, ezért alapjában véve minden hipnózis ön-hipnózis. A legképzettebb hipnoterapeutának is szüksége van a kliens együttműködésére a hipnózisállapot eléréséhez.

Hogyan működik? Mi a célja?

Hipnózisban szuggesztiók hatására olyan módosult, beszűkült tudatállapot alakul ki, amelyben a tudattalan tartalmak hozzáférhetővé és befolyásolhatóvá válnak. Megváltozik az agy működése, a páciens a hipnotizőr hangjára és saját élményeire koncentrál, képzelete, érzelmei átélése és kifejezése élénkebbé válik, képes felidézni a betegsége szempontjából érzelmileg hangsúlyos, de elfeledettnek hitt, a tudatos gondolkodás számára elzárt élményeket. Bár valójában nem a hipnózis, hanem a transzállapotban alkalmazott pszichoterápia gyógyít. A hipnózis technikáiban közös vonás, hogy a tudatot csekély figyelmet igénylő feladatokkal foglalja le, majd fokozatosan kikapcsolja azt. Így a kritikai készség, a valóság érzékelése csökken, a tudattalan közvetlenül megszólítható. A terapeuta általában relaxációval juttatatja el páciensét módosult tudatállapotba, de létezik mozgásos eljárás is, ez az úgynevezett aktív-éber hipnózis, amikor például szobabicikli tekerésével kerül a beteg transzba

Ellazult állapotok és kreativitás

Hipnagóg állapotban rendkívül kreatívak vagyunk, mivel a figyelmünk teljes egészében befelé irányul, és az elménkre önként kirótt megszorításokat ilyenkor elengedjük. Ilyen állapotban képesek vagyunk kihasználni a tudatalatti rendkívüli kreativitását, éppen ezért egyesek ezt egy „zseni” állapotnak is nevezik: olyan feladatokra kapunk megoldást, amelyeken esetleg azelőtt napokat törtük a fejünket, vagy olyan kreatív megoldásokat találunk, amelyek normál ébrenléti állapotban nem járják meg a fejünket. Thomas Alva Edisonról és Napóleonról tudjuk, hogy rendszerint éltek az ezen állapotok nyújtotta lehetőségekkel.

Relaxáció, hipnózis, gyógyítás

Relaxációban (és idáig már tisztázódott, hogy nem lehet éles határvonalat húzni relaxáció és hipnózis közé) a személy önvédelmi mechanizmusai alábbhagynak, és a testi-lelki bajok okai könnyebben feltárhatók, illetve destruktív viselkedésminták könnyebben megszüntethetők. Az ellazult állapot, amelyben a hipnózis létrejön, nagyon kedvez a gyógyításnak illetve az öngyógyításnak annak ellenére, hogy nem tudják pontosan, miért van az, hogy relaxációban az elmének nagyobb hatása van a testműködésre, mint normál ébrenléti állapotban. Könyvek százai foglalkoznak a különféle testi-lelki problémákkal, amelyek hipnózis segítségével gyógyíthatók (megfelelő alkalmazásával ezek a problémák gyakran teljességgel megszüntethetők a visszaesés veszélye nélkül). sztma, allergia, a legkülönfélébb bőrbetegségek, akut és krónikus fájdalmak, étvágytalanság vagy túlsúlyosság, fóbiák sokasága, álmatlanság, pánikzavar és szorongás, a rákban alkalmazzák fájdalomcsillapításra illetve vizualizációval kombinálva kiegészítik a kemoterápiát és a sugárkezelést. Használják továbbá anorexia és bulimia kezelésében, egy sor szív és érrendszeri probléma kiegészítő kezelésében, valamint számos légúti és emésztési probléma (kiegészítő) kezelésében, stb.

2009. Június 29. és Július 3-a között kerül megrendezésre a Pszichológia Szabadegyetem elnevezésű programsorozat. Napi specifikus lebontásban, tapasztalt, az adott témában jártas szakemberek tartanak interaktív foglalkozásokat, előadásokat.

Mindenkinek nagyon ajánlom a programot. Sajnos én nem tudok elmenni, mert pont akkor utazom el, viszont nagyon örülnék neki, ha valaki aki ott volt küldene 1-2 beszámolót vagy valami hasonlót. Örömmel tenném közre ezeket a blogon (akár egy kicsit kiegészítve is)!

Íme a hivatalos információk:

Hozzáállás:

" Inkább legyek bolond optimista, mint pesszimista, akinek igaza van."

Az első jó szokás talán a pozitív hozzáállás kialakítása lehet. Egyszerűen el kell fogadnunk azt, hogy a pozitív dolgok előre visznek, a negatív dolgok pedig lehúznak és megbetegítenek. Ez igaz a gondolatokra éppúgy, mint a szokásokra, szenvedélyekre. A nagy vezetők és vezetői tanácsadók nagyon egyszerűen fogalmaznak ezzel kapcsolatban. Például így: "Az attitűd minden", vagy így: "Ahol nincsen a jövőbe vetett hit, ott a jelenben nincs erő"

„A sikeres ember az, aki eggyel többször áll, fel mint ahányszor elesik.”

Az alap kiindulási pont talán az lehet, hogy kitöröljük a kudarc szót a szótárunkból, és kicseréljük mondjuk arra, hogy „lehetőség”.  Általában a nagy sikert elérő emberek a beteljesedés előtt ezerszer kudarcot vallottak. Az átlag embert az különbözteti meg a sikerestől, hogy miként reagál a problémákra, kihívásokra. Vajon hány nagyszerű találmány, ötlet, terv nem valósult meg a kitartás hiánya miatt?

Sajnos a mai világban nagyon elcsépeltté vált a pozitív gondolkodás kifejezés. Sok embernek - köztük nekem is - az első nagy megpróbáltatás a pozitív attitűd hasznosságának felismerése és elfogadása. Mivel a környező világ tele van negatív hírekkel, panaszkodással, tragédiákkal, bizony nem könnyű átállni a pozitív gondolkodásra. Talán a legegyszerűbb dolog jobban megszűrni a felénk irányuló információáradatot, és a figyelmet az építő dolgokra fordítani. A pozitív és a negatív hozzáállás között két különbség van csupán. Ezek a siker és az öröm. Ki az aki erre az utóbbi kettőre nem vagyik?

Ma már az egészséges életmóddal foglalkozó szakemberek, kutatók ugyanolyan fontosnak tartják a pozitív gondolkodást, mint mondjuk a sportolást, helyes táplálkozást, stb.… Nem véletlenül divatos módszer a nevetésterápia is. Minden siker lelkesedésből születik. A lelkesedés maga után vonja a pozitív gondolkodást is.

A cselekvés 3 szintje és a sikerkör: